A border collie nagyon intelligens juhászkutyafajta, ennek összes elônyével és hátrányával. Ideális társ, ha az ember családtagnak, társnak, barátnak tekinti. Ha képes arra, hogy mindennap foglalkozzon vele, ha ki tudja elégíteni fizikai, de fôleg szellemi igényeit. Nem elég neki a napi séta, tanítani kell, közös programokat szervezni, rendszeres elfoglaltságot találni a számára. Rengeteg kutyás sport közül lehet ma választani, terelés, agility, flyball, mentôkutyázás vagy bármilyen egyéb tevékenység megfelel. Azok viszont, akik nem tudják biztosítani a rendszeres együttlétet, nagyot fognak csalódni,mert ha mi nem foglaljuk le szellemi kapacitását, keres magának elfoglaltságot. Rendkívül találékony ugyanis abban, hogyan tudja magára felhívni a figyelmet: amit lehet, megrág, a kertben ás, az ételt ellopja az asztalról, bármilyen elöl maradó tárgyat tönkretesz. Nem rosszaságból! De nem bírja a semmittevést. Ha nem készül fel a gazdi arra, az új családtagra rengeteg energiát kell szánni, ha nem a kutyázást választja egyedüli hobbinak, csupán egy kedves társat keres, aki mellette van, ne válasszon border collie-t! A borderesség életforma. Nem érdemes sem a saját, sem a kutya életét megnehezíteni a rossz fajtaválasztással. A képen Jephanil Kamella Chelsie, az elsô magyarországi border collie, fiatal világgyôztes látható 11 évesen, terelés közben. Candy apai dédanyja volt.
A Border Collie története
A Border Collie nagy történelmi múltja ellenére fiatal fajtának számít, hiszen az FCI csak 1980-ban ismerte el. Az angol pásztorkutyák története szorosan összefonódik a juhtenyésztés történetével. A sokszor 1000 -1500 birkából álló nyájakhoz egy erős, energikus, kitartó kutyára volt szükség. A fajta elnevezése kialakulási helyére, az Angol-skót határvidéken fekvő Border Country-ra utal. Ez a hegyes-völgyes vidék nedves, hideg éghajlatával kemény feltételeket teremt az itt élők számára. Ehhez a zord körülményekhez alkalmazkodott az akkori Border Collie. Hihetetlenül edzettek szívósak, bundájuk vastag, vízlepergető. Kemény, izmos testük erőt, kitartást sejtet. A farmerek és a pásztorok a fajta tenyésztése során az adott egyed temperamentuma, intelligenciája szerint válogatták a kutyáikat. A hatalmas intelligenciára nagy szükségük is volt a juhászkutyáknak, mert a pásztorok gyakran akár napokra egyedül hagyták őket a nyájjal. Így jutottak el az 1500-as évekre egy kimagaslóan kreatív, élénk, érdeklődő, együttműködő kutyafajtához. A Collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. Eredetét homály fedi. Talán a coalley (fekete), vagy a walesi coelius (hűséges) vagy a colley ( skót birkafajta) szóból fejlődhetett ki. Az első border collie ábrázolások Thomas Bewick 1800-as évek elejéről származó "A négylábúak története" (The History of Quadrupeds) című könyvében jelennek meg. Robert Burns, skót költő is tökéletesen írja le a border jellegzetességeit. A juhászok mindig is rettentő büszkék voltak kutyáik képességeire. Ez vezetett 1873-ban az első terelőversenyhez. A megmérettetést Észak-Walesben egy Bala nevű városkában, Mr. Llyold Price vezetésével rendezték meg. A győztes Mr. James Thompson Tween nevű kutyája lett. Tween óriási dicsőségre tett szert. A versenyt továbbiak is követték: Skóciában 1874-ben, Angliában 1876-ban. Ettől kezdve rendszeresen rendeztek terelőversenyeket, ahol egész 1955-ig Mr. Thompson özvegye, Mrs. Thompson adta át. A mai border colliek története Old Hemppel kezdődött. Old Hemp 1893-ban, Northhumberlandben, Adam Telfer tenyészetében született. Később a világ egyik leghíresebb terelőkutyája lett belőle. Hihetetlenül gyorsan és csendben dolgozott. Hemp külsője teljesen megfelelt a mai border collie standardjának: hosszú, fekete-fehér bundát viselt, füle kicsi és félig feláll. Magassága 21 inch. Azon a napon, mikor Old Hemp élete 1901-ben véget ért, egy kiskutya Old Kep látta meg a napvilágot, aki később 45-ször nyert terelőversenyt. 1906-ban a juhászok megalapították a Nemzetközi Juhászkutya Egyesületet ( International SheepDog Socitey * ISDS * ), mely napjainkban is működik. Mostantól a fajtára vonatkozó összes információt rögzítik a Tenyésztési Könyvben. 1915-ben az ISDS titkára, James Reid elnevezi a fajtát border collienak. A II. világháború után az obedience versenyeknek egyre nőtt a népszerűsége, és természetesen a borderek szinte mindent megnyertek. Azonban ezek a versenyek a Kennel Club rendezésében zajlottak. Ezért valamilyen módon regisztrálni kellet a kutyákat. Végül a Kennel Club úgy határozott, hogy azokat az ebeket regisztrálja border collieként az obedience nyilvántartásba, amelyek szerepelnek az ISDS törzskönyvében. Sok farmer azonban nem, regisztráltatta a kutyáit. Ezért az ISDS, hogy ne veszítse el a munkavérvonalakat, felnőtt kutyákat is regisztrált. Ekkortájt, 1963-ban az az érdekes helyzet állt elő, hogy Ausztrália már rendelkezett saját Border Collie standardal. Harry Glover azonban elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást. Megalapította a Border Collie Club of Great Britain-t. 1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Shoutern Border Collie Club. Ekkor a Kennel Club összehívta mind a három társaságot, hogy jussanak közös nevezőre a fajtaleírást, és más kérdéseket illetően. Így végül sok-sok akadály elhárítása után rendeződött a helyzet, és megszületett a régi-új fajta a border collie.